Hol is kezdjem?

Erre a posztra már rég óta készülök lelkileg. A gondolataimat a mai napig nem szedtem össze, csak a bátorságom. Nem tudom, milyen lesz, hagyom, hogy a lelkem-szívem vezessen. Az biztos, hogy az eddigi legintimebb, legőszintébb cikkem lesz.

Ez nem egy magyarázkodós, sem pedig egy “sajnáltatós” cikk. Soha nem sajnáltatom magam, hiszen, akármilyen nehéz is, TUDOM, hogy minden értem van! Tudom, hogy minden tapasztalat és nehézség a javamat szolgálja. Bármin is megyek keresztül, ebben hiszek, ez határozza meg a hitrendszerünket (férjemmel).

Ugyanakkor úgy érzem, hogy tartozom Nektek ennyivel. Nektek, akik olvassátok a blogomat, Nektek, akik megosztjátok a cikkjeimet, Nektek, akik annyi kedves levelet írtok nekem, Nektek, akik hozzám fordultok tanácsért, Nektek, akik azután hálás leveleleket írtok nekem. Nektek, akiknek talán ezzel a cikkel is hitet és erőt adhatok.


Eltűntem. Nagyon. Még mindig nem tudom, hogy kezdjem… Nehéz ez. Akik követtek, sokan tudjátok, hogy mennyire imádom azt, amit csinálok, a blogom és az én Perlámat. Végre úgy éreztem, megtaláltam azt, amire mindig is vágytam, amivel segíthetek, adhatok és nem akarok álszent lenni, amiből talán meg is élhetek. Mert egy valamit tudtam: soha többet nem akarok visszamenni olyan körülmények közé dolgozni, mint ahonnan eljöttem.

ZUHANÁS

Nagyon mélyre. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen társ, életem párja mellett ez velem is előfordulhat. Az előzményeket hosszasan boncolgathatnám.  Hogy mi váltotta ki? Nem egyértelmű: anyamókuskerék, bezártság, komfortzóna beszűkülés, túlhajszoltság, éjszakázás, éjjeli munka.

Vagy az, hogy fél éven keresztül férjem nélkül tartanom kellett magam, a vállalkozásomat, a blogomat, egyedül összepakolni az egész életünket és elköltözni a fiammal külföldre, ahol a férjem már várt minket, mindent előkészítve, én meg Magyarországon mindent lezárva. Aztán amikor végre ismét együtt voltunk, elengedtem magam. Tudtam, hogy most már megtehetem. Ez olyan, mint amikor a kisgyerek egész nap egy “tündér”, ha óvodában, nagyszülőkkel stb. van, aztán anya vagy a szülők közelségében “megőrül”. Egyszerűen csak azért, mert végre biztonságban érzi magát, tudja, hogy itt bármit megtehet, kiadhatja magából a nap folyamán felgyülemlett stresszt (akkor is, ha csudajól érezte magát, a gyerekek így működnek, rengeteg inger és apró stressz éri őket a nap folyamán).

Így volt ez nálam is, csak én nem voltam ideges, agresszív, szomorú. Nem sírtam és nem kiabáltam. Csak megszűntem létezni. Üres voltam. Csak ürességet éreztem, semmi mást. Igazi közönyt minden én mindenki iránt.

Mint egy robot. Kizártam mindenkit és lelkileg eltávolodtam a fiamtól és a férjemtől is, sokszor kívülállóként éreztem magam. Megcsináltam mindent, hogy ellássam a családomat, de minden nap a túlélésért küzdöttem. Aztán jöttek a fizikai tünetek, folyamatosan, kisebb-nagyobb mozgásszervi problémák. Egy évig korlátozottan éltem, borzalmas volt és volt olyan pont, hogy azt hittem, hogy soha többet nem fogok tudni úgy élni, mozogni, járni, mint régen, a fájdalmakról nem is beszélve.

Így nem volt Feminie, nem volt Perla. Semmi sem érdekelt, csak hogy rendbe jöjjek. Rengeteget tettem ezért mentális és fizikai szinten is. Hosszú, kétségbeesett folyamat volt. Nem tudtam, hogyan leszek túl rajta, csak tudtam, hogy egyszer túlleszek.

Akkor egy könnycsepp sem jött ki a szememen, most viszont, hogy ismét visszatért belém a lélek, a szeretet és a hit, potyognak a könnyeim, ahogy ezt írom Nektek. Sok minden történt azóta. Csupa csodálatos és az égész életünket felforgató változások. Új életet kezdtünk egy olyan világban, ami számunkra sokkal élhetőbb, mint Magyarország.

VISSZATÉRTEM

Aztán szépen lassan a sok befektetett munka meghozta gyümölcsét és enyhülést, javulást hozott az életemben. Igazán mostanra értem meg ismét arra, hogy adjak, most már van mit adni magamból ismét. Szeretnék jó nő/anya példát mutatni a fiamnak és a férjem mellett állni, ahogyan Ő is végig mellettem állt. Noellel soha nem volt még ennyire erős, stabil és szeretetteljes a kapcsolatom, mint most. Már nem vagyok kívülálló.

A nagy teher alatt sokat gondolkoztam azon, hogy mit adjak le. A Feminie-t vagy a Perlát? De a szívem is összeszorul, hogy csak rá gondolok. Egyiket sem tudom, mindkettő a szívem csücske, a szenvedélyem és a sok Tőletek kapott pozitív visszajelzés csak megerősít ebben, hogy mindkettőnek van létjogosultsága.

Ezt nagyon köszönöm Nektek! Nem is gondolnátok, milyen sokat segített/segít egy-egy kedves szó vagy elismerés a blogomról vagy az én termékeimről.

Visszatértem és nem szeretnélek elhanyagolni Benneteket és ha csak egy embernek is segített, erőt adott az, hogy ezt leírtam, már megérte.

Senkinek sem tökéletes az élete. Mindenkinek vannak nehézségei és ne hagyjátok befolyásolni magatokat a tökéletes “instavilággal”. Tudom, hogy sokatoknak nőként/anyaként nehéz megfelelni a túl sok elvárásnak, de tulajdonképpen csak mi állítunk fel elvárásokat magunk felé, ha hagyjuk, hogy befolyásoljanak bennünket. Ne érezzétek magatokat kevesebbnek, mert nem vagytok azok. Tapasztalatból mondom, hogy tényleg minden értetek van. Ha pedig szakmai segítségre van szükségetek, kérjetek bátran! Még időben!

Hogy könnyítsek magamon és Ti se kapjatok kevesebbet, arra gondoltam, hogy minden, ami természetes, vegán bőrápolással kapcsolatos, azt a hamarosan induló Perla Blogon fogom megosztani. A recepteket és a (vegán) életmóddal kapcsolatos bejegyzéseket pedig itt teszem közzé.

NATÚR VEGÁN SZÉPSÉGÁPOLÁS

Tudom, hogy nagyon sokatokat érdekel a natúr, vegán szépségápolás így arra kérlek-kérlek Benneteket, segítsetek nekem, hogy elég legyen csak egy helyre publikálnom és kövessétek a hamarosan induló Perla Blogot, ami hamarosan látható majd a Perla oldalán iratkozzatok fel és akkor minden cikket megkaptok emailben. Nem foglak Benneteket irreleváns emailekkel bombázni, emiatt nem kell aggódnotok és bármikor leiratkozhattok!

Őszinte leszek, most a fókusz a Perlán lesz, mivel – amellett, hogy a hobbim, szenvedélyem – ez a megélhetési forrásom, amibe hónapról hónapra sok pénzt áldozunk, ez egy komoly dolog, amit nem hanyagolhatok tovább, mert nem tehetjük meg. Emellett természetesen a Feminie is folytatódik.

*Ha szeretnél Te is tagja lenni a Feminie közösségnek és megkapni a vegán/natúr bőrápolásról szóló cikkeimet is, itt tudsz csatlakozni.

Lezárásként pedig egy kép rólam. Ahogy itt ülök a gépem előtt abban a pillanatban, amikor Nektek kezdtem el írni. Melegítőfelsőben, zero sminkkel, csapzott, nem éppen tiszta hajjal, mindenféle filter nélkül. Ez is én vagyok. Ilyen vagyok, anya vagyok, nő vagyok, feleség vagyok, boldog vagyok… és hálás, hogy ezt is túléltem, hogy még erősebb lettem.

 

Szeretettel:

Regina

Tetszett a cikk? Segíts, hogy minél  több nyitott szívű olvasóhoz eljuthasson. Lehet valakinek épp erre az információra van szüksége.

OSZD MEG és LIKE. Minden visszajelzésért, támogatásért hálás vagyok. 

Köszönöm