Korunk legaktuálisabb, legvalóságosabb és mindenekfelett legrémisztőbb társadalmi problémájával, veszélyével állunk szemben. Én is, Te is. Gyerekeink is. Ők leginkább.
A Netflixen megjelent egy új dokumentumfilm, aminek címe: Social dilemma (magyarul is elérhető Társadalmi dilemma néven). Személy szerint nagyon megörültem ennek a filmnek – habár szerintem biztosan még rengeteg kimondatlan dolog van, amire még nincs felkészülve az emberiség – ugyanis sok olyan igazságot, tényt mond végre ki nyilvánosan, amiről mi a férjemmel már évek óta tudunk, de legalább is sejtjük. Többek között emiatt is néztek/néznek ránk időnként furcsa szemmel.
Szerintem az sokatoknak nem újdonság, hogy mennyire káros nem csak gyerekeinkre, hanem ránk nézve is a túlzott eszköz használat, legyen szó telefonról, tabletről, számítógépről. Az ujjunk egész nap a telefonon és teljesen rabjaivá, függővé váltunk. Van egy zseniális 2 órás videó egy neurológus előadásában, ahol tudományos tényekkel és bizonyítékokkal támasztották alá ennek káros hatását. Ugyanazt a függőséget váltja ki, mint a drog vagy az alkohol. Demotiváltakká válunk, rosszabb lesz a körzérzetünk, nem érezzük magunkat olyan sikeresnek és az egyetlen menekülő útvonal az okos eszközünk. Ez az egyik nagy probléma, ha úgy tetszik, ez mindenki egyéni problémája (ugyanúgy, ahogy egy depressziósnak, alkoholistának, drogfüggőnek, így vagy úgy, segítséggel vagy anélkül, de magának kell kimásznia a gödörből).
Mi lehet még ennél is nagyobb probléma? Az, hogy ezek az eszközök, vagyis nem is maguk az eszközök, hanem sokkal inkább a social media (FB, IG, Twitter, TikTok stb) olyan irányba visz el bennünket, ahol teljes mértékben ahhoz mérjük aktuális lelkiállapotunkat, sikereinket, hogy hogy ítél meg minket a külvilág (like) és folyamatosan – tudatosan vagy tudatalatt – másokhoz viszonyítjuk magunkat, nagyon helytelenül. Számtalan fiatal lány keres fel plasztikai sebészt azzal a kéréssel, hogy olyan porcelán arcot szeretnének maguknak, mint amilyennek a szűrőkön keresztül látszik. Mindig úgy akarnak kinézni szűrők nélkül is. Egyszerűen nem a valóságban, hanem ebben a virtuális valóságban élnek.
Egy másik esetben egy általános iskolás kisfiú olyannyira a virtuális valóságban él naponta több óra, egyébként ártatlannak tűnő telefonos játékkal, hogy komoly problémák jelentkeztek nála. Egyszerűen nincs “itt” köztünk. Amikor az iskolaigazgató behívta őt és a szüleit a probléma megbeszélésére és hogy már látható jelei vannak a fiún, aki csak ott ült, üveges tekintettel bámul majd egyszer csak megkérdezte:
Ez most igaziból történik vagy még a játék?
A szomszéd fűje…
Ám nem csak a gyerekek/fiatalok körében veszélyes. Tegye fel a kezét az, aki még sosem hasonlítgatta magát és nem érezte magát sz@r anyának amiatt, mert egy Hawaii-on élő, tökéletesen kinéző, táplálkozó, mindenki gyönyörű izmos, egészséges és persze mindig mosolygós és legboldogabb család feed-jét követte? Mert én igen! Nagyon sokszor és annyiszor feltettem magamnak a kérdést, hogy hogy csinálja? Ja, és neki 3x annyi gyereke van mint nekem. Rájöttem a titokra. Sehogy. Ő sem csinálja másképp, mint én. Ő is ugyanúgy hibázik, ő is ugyanúgy kiborul, neki is vannak pocsék napjai és Ő is szokott ingerült lenni a gyerekeivel. Csak azt nem posztolják. Erre akkor döbbentem rá, amikor felém is hasonló visszajelzések érkeztek, miszerint bizonyos tekintetben példaképként tekintenek az életemre, pedig higgyétek el, közel sem tökéletes. Amikor mélyponton vagyok visszavonulok és próbálom megoldani. A legkevésbé sem kívánom a social médiát olyankor. Amikor pedig jó, megörökítem, hogy emlékezzek és megosztom, hogy motiváljak, inspiráljak másokat is. De nem ez a teljes igazság. Ha egy napom a 100%, az az egy-egy elkapott csodás pillanat szó szerint pillanatok. Ezután elkezdtem olyan anyukákat kérdezgetni, akik pedig az én szememben példaképek és nem értettem, hogyan csinálják. És lássatok csodát, ők is pont úgy kiborulnak mint én. Ők is kiabálnak a gyerekeikkel alkalmanként, mint én. Ők is szeretnék még jobban csinálni, jobban kinézni, jobb feleségek stb lenni és ők is küzdenek minden nap. Pont mint én. Mint Te.
Virtuális valóság – félelmetes valóság
Visszatérve a filmre és a legnagyobb problémára, ami pedig a manipuláció. Ugyanis bármit is csinálunk, mindent monitoroznak. Szó szerint minden egyes apró mozdulatot, gördítést, hány mp-ig nézel egy adott képet stb. Rövid idő után megismernek Téged, jobban mint Te saját magadat, ha hagyod, és pontosan tudják, mik azok a nyomógombok, amit jókor jó helyen kell megnyomniuk rajtad, hogy célba érjenek. És itt természetesen nem emberekről beszélek, hanem emberek alkotta mesterséges intelligenciáról és algoritmusokról. Elkapnak és manipulálhatóvá válsz, úgy, hogy észre sem veszed, fogalmad sincs róla. És tudod nem csak Te, hanem egész társadalmak, embertömegek, amit most már a világ nagyhatalmai, politikusok stb. ki is használnak és még csak nem is illegális, hiszen Ők csak élnek a lehetőséggel, amit a technika nyújt nekik. A világ lakosságának már 1%-a is rengeteg embert jelent és egyetlen gombnyomással teljesen más irányba tudják terelni szépen, észrevétlenül. Mindenkiről tudják, mit akarnak látni, hallani. Ha például beütsz egy keresőszót Google-be, teljesen mást ad ki Neked, meg neki és neki is. Így mindenki megkapja a saját igazát, így ugranak szépen egymásnak az emberek és és távolodnak el egymástól a teljes izoláció felé. Könnyen irányíthatóvá válnak és tömegesen könnyedén mozgathatóak. Mivel tudatosan figyelek rá, én is sokszor rajtakapom magamat ill. pontosan látom már, hogy melyik ismerősöm befolyásolható, irányítható könnyebben és melyik nem – azon posztok, cikkek alapján, amiket megosztanak (hoax, fake, clickbait és társai).
Sok mindent lehetne írni még, de nézzétek meg inkább a filmet! És ez nem összeesküvés-elmélet, ez jelenleg történik. Ez van MOST. Éppen zajlik, most is, ahogy ezt a cikket olvasod. A dokumentumfilmben a legnagyobb IT cégek, akik jelenleg irányítják a világot egykori gurui, agyai szólalnak fel a filmben, akik többek között morális okokból hagyták el egykori munkaadójukat (Google, Facebook stb.). Az sem véletlen, hogy ezek a szakemberek, vagy akár Steve Jobs sem ad/adott gyereke kezébe okoseszközt, Social media elérhetőséget meg pláne nem középiskolás korukig. Pontosan tudják, mennyire káros, hiszen még úgy is, hogy ők maguk hozták létre is áldozatul estek és megtapasztalták saját bőrükön ennek káros hatásait.
Biztatlak Benneteket, hogy legyetek kritikusak, kérdőjelezzetek meg mindent és merjetek máshogy gondolkodni mint mások, mert csak így tudjuk pozitív irányba terelni a világot, az életünket, környezetünket.
A film végén pár gyakorlati tippet is megosztanak, amikből párat én már évek óta tartok és most megosztok Veletek (apró dolgoknak tűnhetnek, de a film után megértitek, ha eddig még nem esett le a tantusz, hogy mekkora jelentősége van).
- Minden alkalmazásra kikapcsoltam a notificationt, így nem csipog a telefonom egész nap, nem tereli, ragadja meg a figyelmem minden percben.
- Hálószobába tilos telefont bevinni. Nem az az utolsó dolgunk elalvás előtt és az első felkelés után, hogy megnézzük a telefonunkat.
- Éjszakára mindig kikapcsolom – ez inkább csak megerősít, hogy tudok telefon nélkül létezni.
- Hétvégeken tartok telefonmentes napokat és sokszor egyébként is csak délután jut eszembe, hogy bekapcsoljam
- Ha kirándulni megyünk, rendszerint nem is viszek telefont, elég egy a családban, ha tájékozódásra kellene.
- Étkező asztalnál SOHA nincs telefon, ha csipog vagy csörög, akkor sem állunk fel és szakítjuk meg pl. a családi vacsorát (kivéve ha kifejezetten várjuk már valakinek a hívását). Mi az étkezőasztalnál eszünk és beszélgetünk. Végre mindenki otthon van, megbeszéljük kivel mi történt aznap és élvezzük a finom ízeket.
Természetesen ezeknek a platformoknak is megvan a létjogosultsága hiszen számos pozitív dologra használhatóak. Valaki donorhoz jut, vagy megtalálnak egy eltűnt kislányt, kutyát stb. Még ha távol is vagyunk egymástól, létrehozhatunk egy csoportot ahol beszélgethetünk és kapcsolatban maradhatunk. Rég nem látott rokonok találnak ismét egymásra stb. Nem azt mondom, hogy ne használjuk. Éljünk vele, használjuk, csak okosan. Ne “Ő” használjon minket!
Tetszett a cikk? Segíts, hogy minél több nyitott szívű olvasóhoz eljuthasson. Lehet valakinek épp erre az információra van szüksége.
A fotó a Social dilemma című filmből egy print screen.
OSZD MEG és LIKE. Minden visszajelzésért, támogatásért hálás vagyok.
Köszönöm