Ebben a cikkben olyan tippeket osztok meg veled, ami a legtöbb gyereknél beválik. A cikk végére megérted, hogyan is működik egy gyerek és mik azok a módszerek, amik lehetővé teszik a harmónikus együttélést.
**Hanganyag a cikk végén.**
Sok elméletem van az eddig begyűjtött információim alapján és azt kell mondanom, hogy ezek a gyakorlatban is beválnak. Igaz, nagyon tudatos jelenlétet és következetességet igényel, de egy kis odafigyeléssel elérhetjük, hogy egy óvodáskorú gyermek mellett is legyen nyugtunk és tudjuk csinálni a napi teendőinket. Máris írom, hogyan.
Először is fontos megértenünk, hogy egy gyermek agya egészen máshogy működik, mint a miénk, így nem indulhatunk ki magunkból. Ez az egyik legnagyobb hiba, amit felnőtt elkövethet a gyerekével és ez rengeteg konfliktushoz, feszültséghez és meg nem értettséghez vezet – mindkét oldalról, amivel gyermekünkben hosszú távú sérüléseket okozhatunk, ami szinte biztos, hogy még felnőtt korában is megmarad.
De hogy honnan is indulok? Nekem egy gyermekem van, Noel, 5 éves. Noel egy valódi kétemberes gyerek születésétől fogva, egy főnök típus (bármilyen pszichológiai személyiség-besorolást veszek alapul). Én nem jövök ki jól a főnökökkel, mert minden erőszakra nagyon érzékenyen reagálok és Noel személyiségtípusa nagyon erőszakos + erre rájön a gyerekkori sajátosság, ami minden gyereknél megfigyelhető ebben a korban. Tehát, ha én megtudom oldani, akkor biztos vagyok benne, hogy Neked is menni fog 😉 Ha belegondolok az elmúlt évek kemény munkája, most térül meg igazán. Lehet, hogy aktuálisan sokkal könnyebbnek tűnik elfordulni a gyerektől vagy jól megszidni, mintsem a megértő, pozitív fegyelmezés felé fordulni, de bizton állítom, hogy megéri, mert már középtávon érzed a pozitív hatását ami kihat a gyermek egész életére.
Noellel nagyon szeretetteljes és harmónikus a kapcsolatunk – és ez nem azt jelenti, hogy buborékban élünk és minden rózsaszín, nem-nem, korántsem ezt. Nálunk is mindennaposak az apró feszültségek, ez ilyen és ezt el kell fogadni. Egyszerűen megtanultam én is helyén kezelni a saját “elvárásaim” realitását is és elengedni azt a görcsösen őrzött képet az idilli otthonról és gyereknevelésről. Tisztelem és tiszta szívemből szeretem a fiam és maximálisan szem előt tartom az igényeit úgy, hogy közben én is elérjem a célom. Vannak akiknél ez ösztönösen jön (hozzáteszem talán 1 ilyen anyukát ismerek), a többieknek pedig meg kell tanulni, időt kell áldozni rá, hogy megismerjük, hogyan is működik gyermekünk, milyen valódi igények húzódnak meg egy-egy kiborulás mögött.
Ebben az első részben 5 tippet osztok meg Veled a témával kapcsolatosan, amik segítenek a békés együttműködés elérésében, ha Neked sok a dolgod otthon és a gyermeked is otthon tartózkodik:
1. SZERETETTANK
Az első és legfontosabb, hogy töltsük fel gyermekünk szeretettankját. Mit is jelent ez? Azt, hogy mielőtt bármi nagyobb dologba belekezdenénk, elégítsük ki gyermekünk igényét, kapjon teljes, osztatlan figyelmet, amikor valóban csakis őrá figyelünk. Ha imád játszani valamit, ami fontos számára, hogy együtt csináljátok, akkor add meg neki, bármennyire is unalmas Neked. Ilyenkor az ő szabályai szerint játszatok, ne szólj bele, ne javítsd ki, legyen minden úgy, ahogyan Ő akarja. A gyerek egész nap korlátok közé van szorítva, mindig mindenki megmondja nekik mit kell és hogyan csinálni és ha belegondoltok, ez elég frusztráló. Muszáj, hogy legyen olyan idő, amikor Ő a főnök és teljes figyelmeddel és szereteteddel mellette vagy. Ezután sokkal könnyebben el is fog engedni a dolgodra.2
2. NAPIREND
Az egyik legfontosabb, hogy legyen egy napirendetek. Ez családonként eltérő, így nincs is erre egy általános szabály. Inkább az a lényeg, hogy a gyerek nem percekben és órákban gondolkozik, hanem abban, hogy mi miután következik. Így tudja beazonosítani, hogy a napnak éppen melyik szakában vagyunk. És ehhez a napirendhez következetesen ragaszkodj minden egyes (hétköz)nap. Lehet, hogy ellenkezik a gyermek (nem akar fogat mosni, felöltözni, elpakolni a játékait, csendespihenőzni, aludni stb), de hiszen éppen ez a dolga, a határok feszegetése és hidd el bármeddig is mész el, Ő azt a határt is megpróbálja majd kitágítani. A látszat ellenére a gyermeknek ez nagyon-nagyon fontos és ez alapozza meg a biztonságérzetét a világban. Nem csak úgy váratlanul sodródik és történnek vele az események, hanem tudja, hogy mire számíthat. És a gyermek egészséges lelki fejlődéséhez egyik vezető út a biztonságérzet kialakítása. Figyelem! A napirend nem jelenti azt, hogy minden egyes órát beosztunk és ahhoz bármi áron ragaszkodunk. Legyen a napnak pár darab sarkallatos pontja, amik fixek és azon belül hagyjuk meg a rugalmasságot. Egyébként is a pozitív gyereknevelés egyik alappilláre, hogy keretek között szabadon mozoghat, dönthet a gyermek, meghagyva a szabadságát és a döntés jogát, de a keretet mi szülők határozzuk meg.
3. HETIREND
A napirendhez hasonlóan érdemes egy hetirenddel is rendelkezni, ha a gyermek huzamosabb ideig van otthon pl. nyári szünet alatt, ha Neked sok a teendőd vagy otthonról dolgozol. Ehhez készítsetek közösen egy órarendet. Itt sem az a lényeg, hogy minden óra ki legyen töltve. Nálunk pl. csak néhány dolog van bejelölve rajta: mikor vannak a munkanapok, amikor nekem és a férjemnek is dolgoznia kell és mikor van hétvége, amikor együtt vagyunk egész nap. Hétvégén ehet granolát, hétköznap zabkása a reggeli. Illetve minden kedden nézhet 1-2 részt a Tűzoltó Samből (mi eddig 100%-osan képernyőmentesen neveltük Noelt, néhány hete heti 1x nézhet 20 perc mesét). Ezeket mind bejelöljük az órarendbe, így elkerüljük a napi szintű vitákat a granoláért vagy a mesenézésért vagy azért, hogy nem lehet délig pizsamában stb. (csak hétvégén pl.) Fontos, hogy bármilyen napi/hetirendet vagy új szabályt hozunk meg, azokat közösen alkossuk, így sokkal könnyebben elfogadja a gyerek is, hiszen bevontuk a döntésbe, nem a feje fölött döntöttünk olyan dolgokról, amiben Ő is nagy mértékben érintett.
4. CSENDES PIHENŐ
A csendespihenő nem csak a gyerekről szól, hanem a mi nyugalmunkról is. Akkor is, ha a gyerek nem alszik (Noel már nem), a csendespihenő az csendespihenő és akkor szépen mindenki elvonultan foglalatoskodik, szabadon játszik a szobájában. A gyerekek egész nap a csontunkat rágják, muszáj, hogy mi is feltudjunk egy kicsit töltődni. Mindig tartsuk szem előtt a mi érdekeinket is, hiszen ha mi nem vagyunk jól, akkor ők sem lesznek. Ez az idő jár Neked, jár Neked és a férjednek, kettesben, nyugalomban. Ezért, ha hétvégén nem kirándulunk éppen, akkor is tartunk csendespihenőt, amikor Noel játszik és közben mesét hallgat halkan, mi pedig a férjemmel kettesben vagyunk, olvasunk, beszélgetünk vagy filmet nézünk. Nagyon fontosak ezek az idők, mert a gyerek egyrészt látja, hogy a szüleinek fontos az egymással töltött idő és hogy fontosak vagyunk saját magunk számára is és ezek jó példák nekik is. És nem utolsósorban az Ő idegrendszerének is jó egy kis csendes, nyugodt idő, amikor nincs különösebb inger körülötte.
5. ÖNÁLLÓSÁG
Önállóság = önbizalom = magabiztosság = biztonságérzet = jó közérzet
És még folytathatnám, milyen hihetetlenül sokat tudsz adni gyermekednek, ha önállóságra neveled, nem teszel meg mindent helyette, nem ugrasz azonnal minden nyekkenésre, hanem inkább megtanítod neki (türelmesen!), hogy hogyan is oldhatná meg legközebba magának. Tudom, hogy sokkal könnyebbnek tűnik, gyorsan megtenni helyette valamit, csak hagyja már abba a nyafogást, de ennek a fentieknek az ellenkezője lesz az eredménye, önállótlan lesz, nem érzi magát magabiztosnak, nem érzi biztonságban a világban, hiszen Ő úgysem képes semmire, mindent másnak kell megtennie, mert Ő úgysem elég jó stb… Nagyon fontos, hogy időt, energiát és végtelen türelmet fektessünk arra, hogy megtanítsuk a gyermeknek, hogyan tegyen rendet (eleinte az nem elég instrukció, hogy rakjál rendet a szobádban, el kell mondani, hogy a piros autót tegye a zöld dobozba stb. ill. menj be neki segíteni; kérdezd meg tőle, hogy melyik játéknak hol van a helye) , hogyan öltözzön fel, mosson fogat, vagy fürödjön. Arra, hogy Ő is képes magának hozni egy pohár vizet és ha nem tetszik neki az a kanál amit kikészítettem az ebédhez, akkor Ő is ki tudja magának cserélni. Érezze, hogy nem egy kiszolgáltatott, elveszett, magatehetetlen személy az életben, hanem valaki, aki képes tenni a saját jóllétéért. Érzed, hogy mekkora jelentősége van ennek? 🙂 Jó minél előbb kialakítani bennük egy egészséges felelősségérzetet – persze csak korának megfelelő módon. Nem utolsósorban pedig ha ezeket megtanulja, a Te válladról is levesz egy terhet.
Még annyi mindent tudnék írni, és fogok is a második részben, de első körben szerintem így is van mit emészteni 🙂
Ti mit gondoltok erről? Milyen módszereitek vannak?
A CIKKET MEG IS HALLGATHATOD
Tetszett a cikk? Segíts, hogy minél több nyitott szívű olvasóhoz eljuthasson. Lehet valakinek épp erre az információra van szüksége.
OSZD MEG és LIKE. Minden visszajelzésért, támogatásért hálás vagyok.
Köszönöm