Emberek, érzések, új barátok…

Imádok itt élni. Napról napra újabb és újabb pozitív élményeket tapasztalunk meg. A hely nem okoz meglepetést. Gyönyörű, természetes, piszkos, vad, fejletlen. Igen, koncentálhatnánk a negatív dolgokra, mert van bőven DE annyi szép van, ami mellett nem lehet elmenni és betölti szívünket, lelkünket. Ez tesz mindent széppé.

Fantasztikus az emberek szeretete és embersége. Sajnos otthon annak ellenére, hogy emberek között élek, sok esetben mégsem tapasztalom. Persze ez egy nagyon összetett kérdés, mert minden belőlem indul ki és a többi ember, aki pozitív/negatív hatással van az életemre, engem tükröznek. Az élet mindig olyan példát/ellenpéldát mutat nekünk amire éppen akkor szükségünk van a fejlődésünkhöz. Utat mutat, megmutatja nekünk, tükröt tart. Ha valami nem tetszik, magamban kell változtatni. Ezt vallom és tapasztalom, valahogy ezt Magyarországon mégis annyira nehéz befogadni.

P1150429

Itt egészen más.

Az emberek egyszerűek, a szemünkben ápolatlannak tűnhetnek, nem ismerik az illemszabályokat. Mégis nap mint nap megmutatják, hogyan kell szeretni.

Olyan kevés van nekik, mégis megosztják. Nem csak egymás között, hanem velünk is. Megható pillanatok ezek. Egyszer például a tengerparton voltunk hármasban, amikor el kellett mennem egy helyiségbe, egy közeli hotelbe mentem be… ahogy jöttem ki a helyiek szemében Luxus hotelből, egy helyi asszony tolta a talicskáját tele gyümölccsel (egész nap ezt csinálja). Noel nagyon megkívánt egy banánt, csak mondta, hogy banán, banán… Nem volt nálam pénz. A hölgy azt hihette, hogy a szálloda tehetős lakói vagyunk, mégis adott banánt Noelnek. Önzetlenül, elvárások nélkül. A szeme tele volt egyszerű szeretettel. Hálából később persze vásároltunk tőle egy halom avokádót, ananászt, papayát. Szerintem nem emlékezett ránk, mert Noel épp nem volt velünk, de boldog volt és hálás a borravalóért.

Élik az érzelmeiket. Ha kedvük van táncolnak vagy hangosan énekelnek. Ha boldogok vagy tetszik nekik Noel, hatalmas – sokszor fogatlan – mosollyal és őszinte lelkesedéssel fejezik ki “rajongásukat”. Mint a gyerekek.

P1140790

P1150061

Valahogy kezd kitárulni a világ, mi is egyre nyitottabbá válunk. Jövünk-megyünk, a helyiek már ismernek minket, Lacit és Noelt “raszta köszöntéssel” üdvözlik (nem kezet fognak, hanem az öklüket érintik össze a férfiak). Noel már előre nyújta a kis öklét. Sok idő eljutni A pontból B pontba, minden utcasarkon találkozunk egy ismerős arccal, aki érdeklődik. Lehet, tud angolul éppen, de ha nem, az sem számít. A lényeg – a szeretet, az őszinte érdeklődés – átjön.

P1150392

Érdekes, mert azt vettük észre, hogy nem csupán a helyiek, hanem a turisták vagy az évek/évtizedek óta itt élő olaszok, franciák is sokkal kedvesebbek, közvetlenebbek, mint Európában. Noel is érzi a sok pozitív energiát. Nem csoda, hogy ilyen jól érzi magát. Kedvenc partszakaszunkon úgy jön-megy, mint a strand ura 🙂 Körbenéz, minden rendben van -e.2017-02-05 17.42.10

P1130891

Haverkodik a surfkite-osokkal, akik már nevén szólítják Noelt és hiányolják, ha már nem látták pár napja. Noel csak úgy random odamegy emberekhez, köszönti őket vagy becsatlakozik a gyerekek játékába. Legutóbb egy napozó, láthatóan testépítőhöz ment oda. Kezet nyújtott neki, izomkolosszus “barátunk” pedig nevetve nyújtotta vissza kezét. Fantasztikus életképek ezek. Bárcsak látnátok Ti is amit én. De sok esetben sajnos nincs nálam a fényképezőgépem vagy csak szeretném megélni a pillanatot anélkül, hogy a helyes beállítással foglalkoznék.

2017-02-02 19.48.03

2 idegen + 3 nap = 1 új barátság

Az elmúlt három nap csodálatos volt számomra. Ismét sokat kaptam/kaptunk, de ehhez az kellett, hogy nyissunk. Laci ráakadt a backpacker.hu nevű blogra, ahol olvasta, hogy Bori, a blog alkotója éppen a Dominikai Köztársaságban tölti napjait. Bori egy nagy kalandor, hátizsákkal járja be a világot és osztja meg tapasztalatait, érzéseit, nem csak az utazásról. Egyszerűen csak ráírt, hogy ha erre jár ugorjon be, van pár szabad ágyunk.

Annak ellenére, hogy Magyarországon ebben a kategóriában talán a legnépszerűbb bloggerről van szó, nem hallottam róla, hiszen nem bújtam az utazó blogokat. Így volt tökéletes, hiszen így minden elvárás nélkül megismerkedhettünk Borival (és nem “a backpackerrel”), aki egy csodálatos ember és most már tudom, hogy egy méltán nagyon sikeres blogger. Három napot töltöttünk együtt.

P1140693

Két idegen (az egyik vagyunk mi hárman a másik pedig Bori), mégis a világ legtermészetesebb dolgának tűnt, hogy együtt vagyunk, mintha már rég óta ismernénk egymást. Bori tovább állt, az élmény a szívünkben maradt, Magyarországon folytatjuk. Mindhárman örülünk, hogy megismertünk Téged, Noel azóta is emleget: Boji uku – azaz Bori és az ukulele amivel esténként varázslatos hangulatot teremtett.

2 magyar család + Dominika = 1 új kapcsolat

Megismerkedtünk egy csodálatos magyar családdal, sok időt töltünk velük és minden bizonnyal folytatjuk Magyarországon. Hihetetlen, hogy a világ másik végére kell eljönnünk, hogy találkozzunk Velük. A hasonlóság az Ő életük, nézeteik és a mieink között döbbenetes. A tudatosságuk, életmódjuk, gondolkodásuk, céljaik, terveik, érdeklődési köreik… minden stimmel. Még a legapróbb részletek is, akár arról, hogy milyen pelenkát adunk vagy nem adunk babáinkra, hihetetlen!

Nem csupán arra biztatlak Benneteket, hogy merjetek kimozdulni, hanem hogy legyetek nyitottak és befogadóak más emberekre… csodálatos élményekben, tapasztalatokban lehet részetek.

Szeretettel:

minie

Tetszett a cikk? Segíts, hogy minél  több nyitott szívű olvasóhoz eljuthasson. Lehet valakinek épp erre az információra van szüksége.

OSZD MEG és LIKE. Minden visszajelzésért hálás vagyok. 

Köszönöm