A sok ostoba pánikoló!

A Te szádból is elhangoztak ezek a szavak? Őszintén bevallom, az enyémből igen! Azóta már én is egy ostoba vagyok a sok közül… vagy mégsem?

Az okokat és hogy miért alakult ez ki és kinek az érdeke, azt hagyjuk. Most a kialakult helyzetről és a megoldásról szeretnék írni.

Bevallom szégyellem magam és nagyon felelőtlenül viselkedtem pár héttel ezelőtt, ha visszagondolok. Akkor igaz, még nyitva voltak az iskolák, óvodák, nem törölték a járatokat, az emberek nem igazán beszéltek a koronavírusról a környékünkön és még most sincs nagyon fertőzött errefelé, még nem gyűrűzött be. Azt mondanám még épp időben vagyunk, de MOST kell cselkedni! Nem holnap, nem jövő héten, nem majd a wellness hétvége után és nem akkor ha a szomszéd már megbetegedett vagy ha megjelentek az első halálos áldozatok nálunk is a kórházakban.

Azt most is tartom, hogy a sajtó inkább pánikot keltett, mint hogy tudatosan felkészítse és tájékoztassa a népet és hogy mit kell tenni. Fél- és megtévesztő, szűrt információkat szolgáltatott. Az adatok és statisztikák nem teljesek, sőt, szerencsétlenségünkre ebben az időszakban ugye más járványnak is szezonja van és akár össze is keverhetőek a tünetek.

Valóban veszélyes?

Nekünk, átlag immunrendszerrel rendelkező fiataloknak nem kell tartanunk a járványtól. Úgy értem, én is úgy gondolom, hogy elkapjuk, túlleszünk rajta. Kellemetlen, senki sem szeret beteg, lázas lenni, de egy-két évente egyszer előfordul velünk is, ez van. Túléljük. Természetesen a kockázat mindig megvan és kialakulhatnak szövődmények, mint bármely más betegségnél, ezt is tudom.

Nem úgy a gyenge immunrendszerrel rendelkezők vagy az idősek körében! Rájuk fokozottan veszélyes, mint más vírus is egyébként.

A fő gond abban rejlik, hogy a koronavírusnak hosszú a lappangási ideje és a tünetek is nagyon enyhék vagy épp észre sem vehetőek sok esetben. Te ellébecolsz ide-oda, mert nem érzed a súlyát, de az az idős ember akinek vitted a szatyrát már nem! Tehát hosszú lappangási idő, sok esetben enyhe tünetek. Elvagyunk vele. Észrevétlenül emberek tízeit, százait fertőzhetjük meg úgy, hogy még csak fogalmunk sincs róla. Ők szintén így, majd a sor végén valaki meghal. Sokkal alattomossabb módon terjed és végül így sokkal több ember fertőződhet meg.

Ami – a halálos áldozatoktól eltekintve – nem is lenne probléma, de emberek milliói kórházi ápolásra szorul. Nem csak a koronavírus miatt, hanem egyébként is. Emberek rosszul lesznek, történnek balesetek. Koronavírus nélkül is túlterheltek a kórházak és a kórházi alkalmazottak. Nincs hely, nincs kapacitás, nincs elég lélegeztető gép. Az emberek sok esetben nem a koronavírusba halnak bele, hanem mert nem kapnak időben megfelelő ellátást és figyelmet.

Elég gyorsfelfogású ember vagyok és aki ismer vagy követ tudja, hogy mennyire tudatosan és felelősségteljesen próbálom élni az életemet. Viszont nekem is mindenhonnan összekukázott adatokból kellett rájönnöm több hét alatt, hogy mi a helyzet. Hogy a valóságot lássam és ne a “vírushisztit”.

Mitől kell tartani?

Hogy rájöjjek, nem a betegségtől kell félnem. Hanem attól, hogy megáll, összeomlik a gazdaság. Hogy összeomlik az egészségügy. Hogy emberek megbénulnak anyagilag. Hogy cégek mehetnek csődbe. Hogy szünetel a folyamatos élelmiszerellátás. Hogy fél napot kell bolyongani, hogy találj egy csomag tésztát. Hogy nem csak 2 hónapig tart ez, hanem 6-12 hónapig. Rámehetnek családok, kapcsolatok. Egy-két hónapot még ha nehezen is, de mindenki kibír. De fél évet?! Egy évet?! Lehet, hogy Neked fizeti a céged és nem kell tartanod. Lehet, hogy Te tudatosan és intelligensen vezeted a pénzügyeidet és van megtakarításod, túléled. De nagyon sokan vannak, akik egyik hónapról a másikra élnek, egyedül nevelik a gyereküket és a cég, ahova nem voltak bejelentve, azt mondta “viszlát”. Találkozunk X hónap múlva, fizetni sajnos nem tudunk, biztosan megérted. A sor végén lévő nagymamáról, aki a fentiek miatt meghalt, már nem is beszélek.

A belvárosi nagymamák, akik a kis sötét lakásukban ragadtak egyedül, mert már megözvegyültek. Akiket nyilván nem fognak meglátogatni ebben a helyzetben az unokáik, gyermekeik. Kérdezd meg tőlük, hogy nekik mindegy -e hogy 1, 2 hónapra vannak ebbe a lehetetlen és magányos helyzetbe kényszerítve vagy 6? Akik csak otthon üldögélnek is mit tesznek? Nézik az agymosást a tévében, az minden, amiből informálódnak.

Ha eltekintünk a nagymamáktól és minden személyeskedéstől, a lényeg, hogy most kialakult egy nagyon kényelmetnel állapot, ami rajtunk múlik, hogy meddig húzódik el. Én személy szerint szeretnék mielőbb túllenni rajta és ha ehhez az kell, hogy világjáró létemre meghúzzam magam, akkor meghúzom magam. És itt most rólam és azokról van szó, akik egyébként megtehetik vagy lecsökkenthetnék a kockázatot. Tudom, hogy vannak, akik nem tudnak otthonról dolgozni.

Bevásárlás más szemmel

Pár hete még döbbenten figyeltem a kocsijukat megpakoló vásárlókat, amikor én csak a heti bevásárlásomat intéztem. Nem értettem. Pedig ők többet tudtak. Ők tudják, hogy egy hónapig otthon kellene maradnunk! De honnan is tudhattuk volna?! Sehonnan nem jött korrekt infó és ha őszinte akarok lenni még most sem. Én sem tudtam, Ti sem tudtátok, csak figyeltük hogy emberek pánikolnak és felvásároljlák a fél üzletet. És persze lehet viccelődni a WC papíron, ahogyan én is mosolygok 1-1 mémen, de egy 5 tagú családnak, aki heteket fog FELELŐSEN otthon tölteni bizony több csomagra is szüksége lesz. Persze ott a másik oldal, hogy az emberek nem foglalkoznak másokkal, csak saját magukkal. Hol a határ? A megoldás a személyenkénti limitált tételek vásárlásában rejlik szerintem, mert többen nem tudnak mértéket tartani, de a lényeg, hogy ne azért vásárolj többet, mert elfogy az étel és éhenhalsz, hanem azért, hogy minél ritkábban kelljen kilépned az ajtón és elmenni egy üzletbe vásárolni.

Nem pánikolok, de dühös vagyok és tehetetlen. Én hiába maradok itthon, ha a többiek meg kint bandáznak! A teljesség kedvéért mi nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert hármasban vagyunk, van egy teraszunk, sőt az erdőbe is ki tudunk menni sétálni, mert egy külvárosi, családias övezetben lakunk, nem sűrűn lakott övezet és ha kimegyünk, garantálni tudom, hogy egyáltalán ne érintkezzünk másokkal, se semmivel amit más is megfoghatna utánunk. Itt normál körülmények között is olyan csend és nyugalom van, hogy a nyüzsgő Budapesten élő anyukám, azt mondta, itt “felkötné magát” unalmában 😀

Tehát ha eddig nem tudtad, MOST MONDOM! Ha megteheted, maradj otthon és ezt feltétlenül mondd el ismerőseidnek is, szüleiteknek, nagymamáitoknak! Most már csak az nem hallja meg aki nem akarja vagy komoly gondok vannak a felfogásával! Ha MOST nem húzzuk meg magunkat és vonulunk vissza, nem csak a tavaszt, de a nyarat is cse&#@!%jük!

Ha érdekelnek a hasonló témájú cikkek, szívesen olvasnál a fenntartható életmódról, vegán receptekről és az egészséges, tiszta, növényi alapú táplálkozásról, szépségápolásról, kattints ide.

minie

Tetszett a cikk? Segíts, hogy minél  több nyitott szívű olvasóhoz eljuthasson. Lehet valakinek épp erre az információra van szüksége.

OSZD MEG és LIKE. Minden visszajelzésért, támogatásért hálás vagyok. 

Köszönöm

Leave a Reply

Your e-mail address will not be published. Required fields are marked *