Úton a vegán életmód felé…

Nem nehéz így élni? – teszik fel a kérdést sokan. Nos, a válaszom az, hogy egyáltalán nincs szó önmegtartóztatásról. Egy bizonyos ponton túl, ha már eleget láttál/hallottál/tapasztaltál egy adott témáról, egyszerűen nem tudja a tested befogadni sem lelkileg sem fizikailag bizonyos “ételek” fogyasztását.Ebben a bejegyzésemben egy átfogó képet adtam arról mit eszünk, mit nem és miért. Sokan érdeklődtek már tőlünk, hogyan jutottunk el idáig. Kérdezték, miért tartóztatjuk meg magunkat?

Egy nagyon kedves VEGÁN hölgy, aki szintén Feminie olvasó, felhívta a figyelmem valamire, amiben igaza van. Feltette a kérdést, miért hangsúlyozom a VEGÁN szót az oldalamon, ha tulajdonképpen nem mondhatom magam vegánnak (mivel időnként eszünk például mézet vagy tojást, bár megmondom őszintén, már azt sem szívesen és nem is tudom, mikor fordult elő utoljára… de ez most mindegy is, a lényeg, hogy igaza van).

Azért hangsúlyozom a VEGÁN szót a Feminie oldalán, mert szerintem ez az út az egyetlen előremutató út. Szépen haladunk és szerintem a jó irányba. Én is ebbe az irányba szeretnék menni és erre biztatni másokat is. Egyre többet és többet teszünk meg magunkért, környezetünkért, az állatokért és a Földért. Jelenlegi “fejlettségi” szintemnek megfelelően minden tőlem telhetőt elkövetek, de megerőszakolni vagy meghazudtolni sem szeretném magunkat, ezért vállalom nyíltan és őszintén a kilengéseinket, mert hogy vannak időnként.

Az oldalon kizárólag vegán recepteket osztok meg, hiszen ez teszi ki étkezéseinknek 95%-át továbbá talán ebben kell a legnagyobb inspirációt adnunk egymásnak. Kozmetikumokból pedig már több, mint 10 éve csak olyat vagyok hajlandó magamra kenni, amiért egyetlen állatnak sem kellett szenvednie. Bevallom, nem etikai okokból kezdtük, hanem testünk jelzéseit követve, de egyre több mindenről mondunk le etikai okokból (bőrtáska, bőrkabát, nem járunk cirkuszba stb stb…). Úton vagyunk és szerintem a jó úton.

Most, hogy a legfontosabb kérdést tisztáztam Veletek, leírom, mi milyen főbb folyamatokon mentünk keresztül.

a kezdetek – minőségi hagen dazs és társai

Férjemmel rajongtunk az édességekért. Különösen a jó krémes süteményekért, valódi tejszínért, a fehércsokis Lindt mousse-ért és a Hagen Dazs makadámia diós fagylaltért. Elmondtuk magunkról, hogy minőségi a táplálkozásunk, mert margarin helyett vajat, a növényi tejszín helyett valódi tejszínt és a bolti kolbász helyett kizárólag adalékmentes, termelői kolbászt vásároltunk és háztáji tojást ettünk stb.

Aztán jött a “kattanás” 

Felhagytam a cukorral. Nem tudom megmondani, hogyan. Egyszercsak mondtam Lacinak, hogy nem eszem több cukrot, elegem van. BeSOKKaltam. Ez öt évvel ezelőtt volt és azóta is  tartom magam. Férjem, körülbelül egy-két hét különbséggel követett. A legszebb az egészben, hogy itt is, mint minden másban, együtt haladtunk, néhány hét különbséggel. Soha semmit nem erőltetünk a másikra, nem ítélkezünk egymás felett és elfogadjuk a másik “kilengéseit”. Csupán a cukor elhagyása következtében már óriási sikerélményem volt. Testileg, lelkileg egyaránt jelentős minőségbeli változás volt érzékelhető. Rájöttem, hogy cukor nélkül édesebb az élet. Azért persze kerestem a kibúvókat, vannak kedvenc édesítőim.

Sokáig éjjel-nappal paleo süteményeket sütöttem, melyekhez Pocak Panna paleo oldala nagyban hozzájárult. Sok ötletet, inspirációt adott, köszönet Neki ezúton is. Ez így ment 1-2 évig, majd egy idő után azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet sütök. A  testem ekkor már jelentős ideje nem kapott cukrot, így megszűnt a függőség. Ma már szinte soha nem készítek süteményt, bár ehhez nagyban hozzájárult kisfiunk születése és a baba körüli kimerítő teendők sokasága. Egyébként imádok nassolni. Egy finom nyers vegán desszert, egy kis aszaltgyümölcs magokkal vagy avokádóból készített csokipuding bármikor jöhet.

adalékmentes és a paleo időszak

Érdekes, mert egyik dolog húzza a másikat. Ahogy tisztul a testünk és az elménk, párhuzamosan kialakult bennünk a tiszta táplálékok iránti igény és a paleo táplálkozás amit meglehetősen nagy kompromisszumokkal követtünk. Ehhez hozzájárult, hogy

nem csak  testünket, hanem elménket, lelkünket is folyamatosan fejlesztjük, tápláljuk. Ahogy fejlődünk egyre inkább nő az igény a tiszta, erőszakmentes táplálékok iránt. Nincs ebben semmi nyomás vagy önmegtartóztatás.

ó, azok a szénhidrátok

Várandósságom harmadik hónapjától elöntött a szénhidrátok iránti zabolázhatatlan vágy. Ekkor ettem ismét “először” zsemlét, pizzát stb. Jól esett néha megenni egy kefírt és alkalmanként képbe jöttek a kemény, laktózmentes sajtok (pedig akkor már nem fogyasztottunk tejterméket egyáltalán és azóta sem fogyasztunk). Kenyeret a mai napig eszünk, de kizárólag házi, tejmentes, kovásszal készült, teljes kiörlésű kenyeret, melyet talán egyre több helyen lehet kapni, de mi általában innen, az Artizán kézműves pékségből szerezzük be. A tökmagos és az alakoros kenyerüket feltétlenül kóstoljátok meg, de mióta nem vagyunk otthon, biztosan sok-sok új finomsággal rukkoltak elő.

Naponta legfeljebb egyszer eszünk glutént és igyekszünk beiktatni minél több teljesen gluténmentes napot. Őszintén, jelenleg ez számomra a legnagyobb kihívás, de egyelőre úgy érzem, nem tudnék glutén nélkül létezni, és megerőszakolni nem szeretném magam.

Fontos, hogy bármi, amit (t)eszünk, szívesen (t)együk. Jó érzéssel töltsön el, ne legyen hiányérzetünk és ne ítélkezzünk sem magunk sem pedig mások fölött.

Várandósságom óta egyáltalán nem készítek húsos ételt. Annyira megundorodtam a nyers hús szagától és érintésétől. Képtelen voltam enni a saját főztömből, öklendeztem. Vendégségben ettünk húsos ételt, de egyre ritkábban.

Szülés után egy darabig nem kellett foglalkoznom a témával, ugyanis Noel kizárólag anyatejet kapott, körülbelül 9-10 hónapos koráig. Ez az Ő igénye volt én pedig figyeltem rá. Akkor viszont döntenünk kellett. Mi legyen? Mi a legjobb a babámnak? Óriási ellenérzéseim voltak, ugyanis képtelen voltam az én tiszta, ártatlan, angyali babámnak húst adni. Ugyanakkor aggódtam a fehérjebevitel miatt, amivel kapcsolatosan én is nagy tévhitben éltem.

Az aggodalom a félelemből, a félelem pedig az információhiányból fakad. 

Ma már sokkal magabiztosabb vagyok -e téren (is). Alaposan és hosszasan – már hónapokkal előtte – tanulmányoztam a témát, bújtam a szakirodalmat, beszéltem vegán anyákkal, kértem tanácsot egészségügyi dolgozóktól, orvosoktól. Végül Nagy Zita – Zizi kalandjai blogja tette fel az i-re a pontot és nyugtatott meg igazán és adott inspirációt. Ezúton is köszönöm neki, nagyon hálás vagyok a sok hasznos információért amit a blogján olvashattam. Például itt olvashattok egy nagyon rövid, de tömör, átfogó választ arra kérdésre, hogy hogyan jutattjuk be a fehérjét. Illetve itt egy picivel hosszabban fejti ki a témát Dr Tamási József.

aztán jött az etika

Eleinte kizárólag testünk jelzéseire figyeltünk amikor elhagytuk a húst. Laci, a férjem egyébként jóval előttem hagyott fel a húsfogyasztással. Majd később, körülbelül egy év után jöttek az etikai megerősítések is. Állatokon tesztelt termékeket körülbelül 10 éve nem használok. Azt nem mondom, hogy kidobtam minden meglévő bőrtáskámat és cipőmet, de táskából például már csak a műbőrt keresem. A világon az egyik legnagyobb környezetkárosító hatással a húsipar bír. Óriási károkat okoz. Nem mondhatom, hogy mindenki hagyja el a húst, de ha rendszeresen beiktat húsmentes napokat, nem is gondolná, milyen sokat tett a Földért – a vízért, a globális felmelegedés ellen stb.

Ha az etikai vonatkozást most félretesszük, szerintem a gond nem azzal van alapvetően, hogy valaki eszik húst, hanem a mértékkel és a móddal. A boltok hűtőpolcain ma már elárasztanak bennünket a hormonokkal és antibiotikumokkal teli állati tetemek. Régen mi volt? Mondjuk 20-30-40 évvel ezelőtt, főleg vidéken? Tartottak saját tyúkokat akik tojták a tojást, majd néha levágtak egyet-egyet a levesbe. Télen vidéki hagyományként a disznóvágás jelentette a fő húsforrást amit konfitáltak, vagy részleteiben lefagyasztottak, tartott, ameddig tartott. Vagy kolbász, szalonna formájában ellált a kamrában vagy a padláson. Hetente egy-két alkalommal elővettek egy adagot.

Nem szeretném senkinek a kedélyét borzolni, ez a cikk inkább az én saját történetem. Tervezek majd egy részletesebb cikket arról, miért csökkentsd/hagyd el az állati eredetű ételek fogyasztását, termékek használatát. Sok-sok tény, statisztika, kutatás támasztja alá a VEGÁN életmód előnyeit illetve, hogy értsd, pontosan miért is káros a környezetre. Lehet, ha tudnál róla vagy információd lenne, hogyan tartják ezeket a szegény állatokat, már Te sem fogyasztanád őket olyan szívesen… de legalább elgondolkoznál, megéri -e pazarolni és valóban ilyen áron kell -e minden nap húst, tejterméket fogyasztani…

“És akkor mit eszik a gyerek? Neki csak adtok húst, nem?”

Noel lassan két éves, de nem eszik húst sem pedig tejterméket. Környezetünkben a legkicsattanóbb egészségügyi állapottal rendelkező baba. Nem szenved hiányt semmiben. A döntés természetesen az övé lesz a jövőben, ha a tudata megérett rá. De ha megkérdezi egyszer, miért nem eszünk húst vagy miért nem járunk cirkuszba – bár biztos vagyok benne, hogy van olyan állattartó aki olyan szeretettel bánik az állataival, mint ha a gyermeke lenne – azt mondjuk neki: mert szeretjük és tiszteljük az állatokat és nem t(eszünk) olyat, ami nekik nem jó. Idővel pedig majd látni fogja a teljes összefüggést és el tudja dönteni, melyik úton megy tovább.

Ha érdekelnek a hasonló témájú cikkek, szívesen olvasnál vegán receptekről és az egészséges, tiszta, növényi alapú táplálkozásról, kattints ide.

minie

Tetszett a cikk? Segíts, hogy minél  több nyitott szívű olvasóhoz eljuthasson. Lehet valakinek épp erre az információra van szüksége.

OSZD MEG és LIKE. Minden visszajelzésért hálás vagyok. 

Köszönöm