Hibáztam, és? Bejegyzés egy emberi anyától

Tévedni emberi dolog… ööö anyai… emberi. Mindegy. Vállalom és a hibáim ellenére is szeretem és elfogadom magam. És ez a lényeg! Ezt a bejegyzést bátorításnak szánom, mintsem magyarázkodásnak.

Annyira erős bennünk a tökéletességre vágyás és mások is ezt várják el tőlünk. Hogy mindig mindent jól csináljunk és jajj annak, aki hibázik. Én most hibáztam (?). Igen, van ilyen is. Sőt, mostanában elég sűrűn, nem tagadom. Ember vagyok, anya vagyok és nap mint nap szembesülök újabb és újabb nehézségekkel.

Hiba… tulajdonképpen nem is helyes ez a szó, hiszen minden értünk van és a hiba szónak pedig van egyfajta negatív kicsengése.

AZ ELŐZMÉNYEK

Most egyébként is egy speciális és nehéz – ugyanakkor csodálatos – életszakaszon megyünk keresztül Noellel és Lacival, de még ezt is lehet fokozni.

Egy élő videóval készültem tegnapra, amit összekötöttem az első Feminie Közösség találkozóval. Lelkileg nagyon készültem, vártam már és tudásban is készültem a napra, sok jegyzettel, őszi-téli bőrápolás témakörben.

Az egész napom egy verseny volt. Verseny az idővel és kicsi Fiammal, Noellel. Tudjátok, amikor nincs megállás és tudod, hogy bármibe fogsz, semmit sem fogsz tudni befejezni.  Nincs segítség és csak rángatod azt a szerencsétlen kölköt is magaddal ide-oda, a postára és úgy mosol hajat, hogy közben a combodba kapaszkodik és amikor határozottabban beszélek hozzá (nem kiabálok, csak “gyorsan beszélek”, ahogy Noel fogalmazná) vagy adom neki oda amiért már nyavíkol percek óta, rám néz könnyes szemekkel és azt mondja a 2,5 éves fiam: “Mami szépen beszélj velem. Nézd, ilyen szépen, ahogy én mondom.” Nem is részletezem tovább, értitek, Nektek is szokott rossz napotok lenni.

Na ekkor észhez tértem, átöleltem, bocsánatot kértem tőle. Fél óra ölelkezés, meghitt együttlét – közben ketyeg az óra… tik-tak-tik-tak. Jajj nincs erre idő, rohannom kell. Gyorsan a laptopot beleteszem a táskába… vagyis nem, mert olyan nagy, hogy egyik laptoptartó táskába sem fér bele (nem szoktam vinni magammal sehova). Oké, nem gond, jó lesz majd telefonnal is a felvétel.

Végül nagyjából összeszedtem magam, de a ruhámat már nem volt időm kivasalni és a cipőmön Noel előző napi lábnyomai még rajta voltak a játszótérről. Nem számít, ez van, siessünk, nincs idő lepucolni. De legalább a hajamat meg tudtam mosni 🙂 Fél óra késésben voltam. Már épp indultunk volna, amikor egy nagy csattanás. Megfordulok, és a zsíros Aroy-D kókusztej az étkező padlóján, hűtőajtó nyitva, folyik le róla a zsíros trutyi. Oké, nem számít, hagyjuk, menjünk, ha hazajövök feltakarítom. – Noel gondolta még inna egy kis kókusztejet…

A kedves “családbarát” már hívott telefonon, hogy hol vagyok (16 órára ígértem, hogy viszem neki Noelt, ezzel megmentve az estémet, de legalábbis az élő videó sikerességét). Nem volt időm arra sem, hogy arra a fél percre felvegyem a telefont. Ahh utálom ezt a sietséget.

Ebben a nagy rohanásban, feszült állapotban indultam a Szelence Café felé, az esemény helyszínére. Közben kattogtam, mit hagytam otthon, mit nem csináltam meg, mit nem mondtam el A-nak, aki Noelt vállalta az estére.

Az említett esemény nagy meglepetése meglepetése
Az említett esemény nagy meglepetése

AZ ESEMÉNY

Megérkeztem. Wow, mennyi kedves arc és mind miattam jöttek el. Ekkor még rosszabbul éreztem magam, mivel nemhogy 5 órára nem értem oda, hogy beszélgessek velük, de a fél6-os videó kezdési időpontjára sem. Pedig annyira szerettem volna beszélgetni – végül ezt kicsit azért bepótoltuk. Köztük az a kedves baráti pár, aki jelentkezett a helyszíni Noel felügyeletre – amikor még nem tudtam, hogy itthon marad Noel A-val. Készültek, még színezőt és ceruzákat is hoztak. Én meg fel sem hívtam őket, mert akkor azt hittem, minden azon a fél percen múlik. Ekkor már igazán borzalmasan éreztem magam 😀

Végül a videó szépen lezajlott, én is kezdtem megnyugdoni és beszélgetni is volt egy kis időnk. Úgy tűnt, mindenki jól érezte magát, jó hangulatú kis csapat gyűlt össze, hasonló érdeklődési körrel- nyilván.

Sietek haza az én kis Noelemhez – mivel már jócskán altalási idő volt – persze késésben. Berobbanok, Ő már vár. “Mami altat!” Úgy örült nekem. A. elment én pedig bebújtam mellé az ágyba.

Végre. Itthon vagyok. És itt nem a lakásra gondoltam, hanem a kisfiam szerető közegére, gyengédségére. Bármit is csinálok, soha nem ítélkezik. Szeret és minden körülmények között én vagyok a Mamija, akit annyira vár. Aznap akkor először voltam igazán a jelenben.*

* Egyébként a férjem is ilyen <3 Az egyetlen ember, aki soha nem ítélkezik felettem és nincsenek elvárásai, épp úgy fogad el és szeret, ahogy vagyok és fordítva.

A CSATTANÓ

Altatás vége. Kijövök, gyorsan elkezdem nézni a videót… a teljes felvétel oldalra van fordítva. Először levert a víz, gondoltam, letörlöm, ez nagyon amatőr. Aztán nem tettem. Ez a mai napom eredménye és letörölhetem a FB oldalról de az életemből nem törölhetem ki.

A Szelence Café felé a nagy késésben a buszról posztoltam Noelről két elragadó, huncut mosolyú képet és viccesen odaírtam, hogy  a késésem fő okozója található rajta…

NEM MONDTAM IGAZAT. 

Nem azért, mert szándékosan hazudni akartam. Hanem azért, mert egy pillanatra elfeledkeztem valamiről. Egy nagyon fontos dologról: minden belőlem indul ki. Senki nem okolható azért a szörnyű napért, csakis én magam. Az én hozzáállásom és időbeosztásom a fő okozója a kapkodásnak és az oldalra fordított videónak és nem az én ártatlan angyalkám. (oké, itt már igazán szörnyen éreztem magam 😀 )

A két cuki kép közül az egyik. Hát nem elragadó?!? <3
A két cuki kép közül az egyik. Hát nem elragadó?!? <3

A videót megtartottam, hiszen végül őszintén hálás vagyok ezért a napért, mert rengeteget tanultam és rájöttem néhány fontos felismerésre, amin nekem kell változtatnom és ez egy jó lecke volt. Megtartottam, hogy lássátok ennek az emberi oldalát és hogy hibázom.

Szerintem így érdemes élni. Merni hibázni, felelősséget vállalni majd jót nevetni rajta és továbblépni. Hibázom én is, Te is, mindenki. Csak azt nem mindig látjuk. Na ezt most láthatjátok, de nem szégyellem, sőt, vállalom és hálás vagyok a leckéért, hiszen csak így fejlődhetek.

És íme az említett videó, jó szórakozást 🙂 Egyébként szuper tartalommal és hasznos tipekkel találkozhattok, a videó második felében egy nagyon érdekfeszítő témát boncolgatunk meglepetés vendégemmel. Kattints a képre az őszi-téli bőrápolás videóért:

A levelek mögött én bújkálok. (Haha, nem!)
A levelek mögött én bújkálok. (Haha, nem!)

Ha érdekelnek a hasonló témájú cikkek és szívesen értesülnél a pozitív életszemlélet, test-lélek egyensúlyához kapcsolódó érdekességekről, programokról, kattints ide.

Szeretettel:

minie

Tetszett a cikk? Segíts, hogy minél  több nyitott szívű olvasóhoz eljuthasson. Lehet valakinek épp erre az információra van szüksége.

OSZD MEG és LIKE. Minden visszajelzésért, támogatásért hálás vagyok. 

Köszönöm

2 thoughts on “Hibáztam, és? Bejegyzés egy emberi anyától

  1. Szia! Olvastam a bejegyzest. Nagyon jol leir egy tipikus anya napot, es a hozza tartozo millio erzest! Tetszett. Es hatha jobb kedvre derit: leteznek video megfordito programok. Konkret nevet nem mondanek, mert 2 eve egyszer hasznaltam, egy villam guglizast kovetoen. Emlekeim szerint 1-2 kattintas volt. Sok sikert hozza!

    1. Szia! Nagyon köszönöm a visszajelzést és a biztatást 😀 Akkor ezek szerinte Te is ismered az érzést 🙂 Köszönöm a tippet, eszembe sem jutott, hogy lehetésges elfordítani a videót (csak FB-on néztem), de megnézem. (ezt most már lehet hagyom is így, ha már ez a bejegyzés is elkészült 😀 de legközelebbre mindenképpen jól jön, mert még egy ilyen bakit nem szeretnék 😀 ). Köszönöm még egyszer!

Comments are closed.